Rossz érzések között rögzített szavak
Valójában már nagyon régóta foglalkoztatnak a konfliktusok. Sokat beszélgetek róluk pszichológus barátnőimmel, coach-társaimmal, ki milyen módszert használ kapcsolataiban, barátaival, felebarátaival, szüleivel, milyen javaslatokat rejtenek a coaching-eszközök, a mediáció, milyen rétegzettségeket lehet látni a kommunikációban. Én a kommunikációs modult képviselem, de elkerülhetetlen, hogy az alatta lévő szándékbeli, lelki állapotbeli, etikai rétegeket is érintsem.
1. Vannak rosszkor kimondott szavak!
Ez van sajnos. Bedurranhat az agyunk. Nem véletlen a kifejezés: "elönt a méreg", "elveszi az eszem a harag".
Igen, ezt biztosan ismerjük, hogy a szavakkal lehet ütni és símogatni is. A szavak néha kövek, máskor tollpihék. Viszont ami miatt most ezt a bejegyzést írom, az a tegnapi séta alkalmával született felismerés miatt van.
2. A kimondott szavak egy folyamat kimerevített részletei, állapot-rögzítések
Kapcsolatain folyamatosan alakulnak, minden pillanatban. Fluid folyamaton áramló interakciók, szó ping-pangok, vagy azt is mondhatnánk: az érzelmeink tánca. Millió csodaszép hasonlatot lehetne hozni rá, Nietzsche szerint a szavak megkövült metaforák. Ebből kiindulva én azt mondanám, hogy szavaink érzelmeink rögzített állapotai, egy folyamat kiragadott, kimerevített részlete. Vagyis a szavak rögzített érzelmek, és ha bántóak, akkor a kapcsolatra nehezedő kövek.
3. Mivel a szavak rögzítik a kapcsolat állapotát, óvatosan bánjunk velük
Ez azért fontos, mert ha mondjuk mérges vagyok, elszáll az agyam, és ennek hatására olyanokat mondok, amit magam is megbánok, az beépül a kapcsolatba, és emlék-nyomként, hivatkozási alapként ott villog. Volt egy ismerősöm, ő azt mondta, amikor haragszik, inkább nem mond semmit, hallgat, mert olyankor nem ura az érzelmeinek.
Az ember agyában sokféle gondolat cikázik, jönnek-mennek az érzelmek. Ahogy Rumí gyönyörűen megfogalmazta, az ember lelke egy szállásadó a sokféle érzelmi vándor számára.
Az emberi lény mint egy fogadó ház
Minden reggel más vendéget vár
Az öröm a szomorúság és a
hitványság gyakori vendégek
De nagy ritkán a tudatosság is betéved ... (Rúmi: A fogadó ház)
4. Nehéz megállni
Mivel az ember egy másik tudati állapotban tartózkodik akkor, nehéz megállni, hogy ne reflex-szerűen cselekedjen, és lehetséges, hogy szűrő nélkül kiömleszti artikulálaltan, a harag uralmába kerített szavait. Olyan, mintha valami rajtam kívüli hang tombolna bennem, amivel később nehezen tudok azonosulni. Később viszont kényes és kellemetlen, ha a másik, aki megkapta a jelzőket, cimkéket, sértést: megőrzi, és felemlegeti. Vagy sajog a lelkében a mondat, hogy pl. "megnehezíted az életem" ...
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
(...)
Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik. (Cseh Tamás: Eszembe jutottál)
5. Mi a célom a kapcsolattal? Mindfulness és automatizmus karöltve
Nyilván, ha a távolodás a cél, akkor "nem baj", ha nem "fékezzük be magunkat", akkor ki lehet ereszteni a fáradt gőzt. Persze ára van, és rombol, vagy engem, vagy a másikat, a kapcsolatot is jó eséllyel. Ha a távolodás a cél, akkor a cselekedetem összhangban lesz a távolítással, de ezt bántó módon oldani később lelki kötéssé válhat. Ha a kapcsolat építése, mélyítése a cél, akkor viszont érdemes tudatosabban megválasztani azt a formát, ahogyan "vészhelyzetben" cselekszem. Persze ez egy paradoxon, ugyanis a tudatos nem képes egyből kezelni a tudattalant, a reflexszerűt, a rögzünk automatizmusokat. Ha nagy távlatot adtunk a kapcsolatnak, mert az fontos számunkra, akkor érdemes "bütykölni" ezekben a helyzetekben.
6. Ne itt és most oldjam meg!
Tudom, hogy itt jön az érzés, hogy most kell reagálni, de ha ilyenkor helyet változtatok, (van aki kimegy sétálni például), vagy azt mondom, most szakítsuk meg a beszélgetést, és igérem folytatjuk, amikor más tudatállapotban leszek, segíthet. Elcsépelt mondás: "számolj el tízig előbb". Ha benne vagyunk egy rossz örvényben, ne nyüstöljük egymást a megoldással. Ilyenkor kell a taktikai kommunikációs szünet, elvonulás. Közös megegyezés, ilyenkor hogyan ne roncsoljuk egymás és kapcsolatunk lelki szövetét.
7. Ne felejtsd el azt, hogy magadért fontos kiállnod (de mikor?)
Később, higgadtan, kedvesen és nyugalomban. Az önvédelem, és az, hogy bízhatok magamban, mert el tudom juttatni a másikhoz azt, hogy nekem mi jó, és mi rossz, mi fáj, és mi okoz örömet, az asszertivitás (érdekérvényesítés) művészete, a lelki békém alapja. Pszichológus barátnőm - akit nagyon becsülök, mert megdolgozott érzelmek és gondolatok birtokában van - azt mondta, amikor nem állt ki magárét, azért mindig bosszút állt a szíve. Ezért nem éri meg elhallgatni (mert az önromboló), és nem éri meg összecsapni (mert az ön-, a másik- és kapcsolatromboló). Kivéve persze, ha a heves összecsapásokat óriás kielégülés-élmény kíséri.
(Aki ezt keresi, annál valószínűsíthetően lehetséges, hogy e mögött a bizonytalanság élmény keresése (veszekedés) van, és az abból adódó bizonyosság élmény megélése a veszekedés után, hogy mégis szeret...mégsem válunk el...a katarktikus könnyek...stb.)
8. Vonzó kommunikáció! Negatív megjegyzés helyett: mi esne jól
"Még senkit nem szidtak jóvá" hallottam egy előadáson, Böjte Csabát idéték. Mondjuk az ő szavára adok. Őszintén szólva, teljesen egyetértek és érzek ezzel. Ki szereti, ha kioktatják, hogy így ne, úgy ne..a gyerekeknél sem hatásos. Arról nem beszélve, hogy a "mit ne..." rendszerben az agy nem reagál a "ne" szócskára. Valami rosszat tagadni olyan, mintha a rosszat megerősítenénk. És ez nem woodoo bevonzás, vagy a rossz erengiák miatt, hanem mert egészen egyszerűen azt tesszük bele a beszélgetésünk tárgyába. Milyen érzés a másiknak, amikor kiskorúsítom, hogy "ezt ne, azt ne.."?
Monduk az ellenkezőjét annak, ami fáj, inverzre fordítva! (hogy mi esne jól) Ha rögíztek verbálisan egy jó pontot, például: "Olyan jól esik, hogy magadtól figyelmes vagy velem", még ha csak töredéke is igaz, vagy egészen más helyzetben kapom ezt a kiváltságot, akkor is ösztönzi a másikat a pozitív visszajelzés viselkedésére.
Tudom, hogy nem könnyű aktiválni ezt a fordított észjárást, de bejön!
9. A jutalom adaptív, a büntetés maladaptív a kapcsolatépítésben
Lehet büntivel is irányítani, beszabályozni a másikat, de hogy akkor rosszul fogja érzeni magát, az biztos. Van aki az arrogancia és agresszivitás hatékonyságában hisz - ismerek ilyeneket, és jól művelik - , én nem! De megvan rá az okom, hogy miért nem. (Válsághelyzetben lehetséges, hogy használható, de a mindennapi életemet én köszönöm, nem fogom ilyennel mérgezni.) Rengedteg érzelmi energiát fogyaszt ugyanis, lefáraszt, és az egészséget taccsra dobja az immunrendszerrel együtt, Tehát én a finom energiák híve vagyok, és az alkotásé. Méregfészekben pedig iszonyat nehéz egészségesen és lelki stabilitásban alkotni.
10. Szaván fogott és adaptív szó
Visszatérve az elején elhangzott állításra, a kapcsolat-építés egy folyamat. Folyik, alakul, folyékony és igen is öntözgethetjük egymás lelkébe kedves szavainkat. Ha valamit elrontottunk, kijavíthatjuk, újraírhatjuk, van időnk. Az idő ezesetben éppen a cinkosunk, mert segít a rossz enyhítésében, és később romantizálja a jót. A jó mondatok, jó szavak, amennyiben igazak - ha csend is követi őket - megtalálják a maguk helyét a másik lelkében.
Adjunk hozzá a másik emberhez szavainkkal. Finomítsuk szavainkat, hogy a kapcsolatban is a finomabb energiák, viszonyok uralkodjanak. Szerintem azért érdemes így tennünk, mert a stabil, jó érzésekkel tápláló kapcsolati állapotok mellett tudunk figyelni a minőségre, finomítani a minőségi kapcsolódást, nyugodt, szeretet-alapú minőségi életre van esélyünk, ami érzelmi, testi és lelki egészségünk alapja.