Lehet, hogy nem a Másik a mérgező, csak mi nem tudjuk megvédeni magunkat?  

Már hónapok óta érik bennem az indulat által inspirált gondolat. Ha valakit le"energiavámpírozok" azt sugallja, hogy a kapcsolaton belül (csak) vele van a baj, vigye el ő a "balhét". Azt sugallja, hogy "le kell építenem őt", és nem azt a javaslatot kínálja, hogy hogyan tanuljam meg a helyzetet kezelni. Óriási különbség van a között, hogy elutasítok egy másik személyt, csak azért mert nehéz a kapcsolatkezelés, és a között, hogy nekilátok megkeresni a kezelési módot: hogyan kezelhetném a helyzetet, a személyt, a kapcsolatunkat. Az én füleimnek, és lelkemnek is bántó ez a kifejezés, főként ha egy olyan tanács követi: "építsük le", mert passzív agresszióra buzdít, a béke és a lelki egészség köntösében bujkálva. Nem mondom azt, hogy mindenkivel tartsuk a kapcsolatot, ha jó az, ha nem, csak mérlegeljük a lehetőségeket tudatosan, az eszközkészlet alapján. 

Mikor mondják azt valakire,hogy: energiavámpír, és építsünk le? Akkor használatos a kifejezés, ha a másik ember mellett, nem tudjuk megmagyarázni az okát, de rosszul érezzük magunkat, pl. elfáradunk, bántva érezzük magunkat, rossz hatással vannak ránk... A bennünk keletkező rossz érzést egyirányúan a másikra csatornázzuk: ő a vámpír. Azt  is állítják róluk, hogy a saját működésükhöz mástól lopnak energiát. Valójában a bántalmazó személyekre használják, azzal a kitétellel, hogy a bántalmazó itt akár nem is tud a bántalmazásról, csak olyan a "működése". Sokféle cikk születik a kérdés kapcsán, én azokat tartom elfogadhatónak, akik tudatosan használják a metaforát, hangsúlyozva, hogy ez csak egy metafora, és rámutatnak a megoldás kérdésére is. A hangsúly itt a differenciáláson van, és a rétegzett megoldási kísérleteken. 

9 ok, hogy miért van bukásra ítélve az energiavámpír-koncepció? 

1: Ugyanazt mondjuk ma is, csak fordítva és rosszul? 

Jean-Paul Sartre, a francia egzisztencialista filozófus, a 20. század egyik legnagyobb alakja ezt a mondatot írta le, ami azóta híres aforizmává vált: 

A Másik a Pokol."- azaz a pokol a másik ember. (Sartre)

Az irónia mindenféle felfedhető rétegét tartalmazza ez a gondolat. Egy olyan állítás, ami fájdalmasan a "másik emberre" hárítja az ember saját felelősségét. Tolnai Ottó így fogalmaz: "A Másik a Balkán." Sokféle változatát dolgozta fel a filozófia és a művészet ennek a gondolatnak. Természetesen tükröt tartva, ironikusan, és nem vallva ezt a mondatot. 

2: Buzdító felelősséghárítássá válik és hibáztatássá. 

Sajnos nagyon sok "ál(?)pszichológiai" cikkben olvasható, és egyéb Face-lelkizésben, vagy mondjuk gyorséttermi-pszichologizálásban, hogy: 

Mik a MÉRGEZŐ emberek ismérvei..."(és felsorolják a mérgező emberek típusait, ismérveit), vagy "Miről ismerhetőek fel a mérgező emberek? Az ENERGIAVÁMPÍROK?"

Fontosnak tartom, hogy ne engedjük meg senkinek a bántalmazó magatartást, de ilyet mondani talán nem  ugyanúgy bántalmazás? Ez a megfogalmazás a másikat hibáztatja. Az én lelki békémet ezek a szavak felbolygatják. Fura dolog ilyeneket olvasni a második világháború után. Fura dolog ma, amikor már eljutottunk oda, hogy a kirekesztés (legyen az lelki, testi, szociális, bármilyen...): csúnya dolog. "...Mégis naponta lobbantjuk lángra a nekünk nem tetsző/ embereket, csoportokat, másként gondolkodókat..." (szól a költő, Bogdán József ,versében)

3: Az internet hálójában ficánkolnak a gyorséttermi halak is.

Vagyis a net hálója talán többféle halat elbír? Itt a gyorséttermi tanácsadás is dívik, és a "szakmai" buzdítás a "szimbolikus emberölésre", (Watzlawick, a Palo Alto Iskola kommunikációs szakembere, pszichológus, filozófus) ami nem más, mint a leépítés tanácsa. Egy beszédes alkotás jut eszembe, Dan Perjovski kortárs alkotó munkája. Ez a szellemes és mégis kritikus mű is felhívja figyelmünket az információs világ adta háborús metaforákra. Az él túl a mai információs bomba-dömpingben, aki jól szelektál a források között, és akinek a lelkén, szellemén nem landol mindenféle üzenet robbanásszerűen.  

4: Az "üss vagy fuss" megoldást ugye meghaladtuk? 

Az emberi társalgás és a kommunikációs készlet egyik legprimitívebb eszköze a fent említett "menekülj" megoldás. Akkor volt rá szükségünk, amikor jött a Mamut.:-) Azt azért mégsem mondhatjuk, hogy a "Mamut a másik ember".

A menekülés az önvédelem egyik eszköze. A túlvédekezés azonban önmagunkra is ártalmas lehet. Ma már rengeteg kommunikációs eszköz van a birtokunkban (arra buzdítanék mindenkit, hogy bátran válogasson személyéhez illőt). A tudomány önzetlenül tárja elénk ezek sokaságát, és biztos (remélhetőleg), hogy vannak a környezetünkben is olyan emberek (kutassuk fel, ha nincsenek), akik ezt jól művelik már most. 

5: eszközgazdag készlettár

Mind a pszichológia, mind a coaching, mind a kommunikáció bővelkedik olyan gyorsan elsajátítható modellekben, megoldásokban, eszközökben, amik azonnal tudnak segíteni, és olyanban is, amik gyakrolás során egyre pallérozottabbá tehetnek mindket abban, hogyan társalogjuk. (Példák: Asszertív kommunikáció, Erőszakmentes beszédmód, Beszédaktusok használata, Konfliktuskezelés, Elbűvölő társalgás, Érvelési módszerek...stb.) Mindezekkel még jelentkezem, konkrét javaslat formájában, hogy hogyan állítsuk fel a megfelelő távolságot embertársainkkal, a nélkül, hogy bántalmaznánk őket (akár passzívan is)  pl. "Te mérgező!', "Te energiavámpír".

6: Az "energiavámpír-koncepció" passzív agresszivitás.

Az "energiavámpír" koncepció is egy bàntalmazó leírás, mert elutasító a másik személy felé. Nem a megoldást keresi, hanem egy kapcsolatbontó logikára èpít. Problémaközpontúak a javaslatai, amik belőle fakadnak. Mivel a megfogalmazása durva, túlzó, ezért figyelemfelkeltő. Engem a horror giccsre emlèkeztet. :-)

A helyes érzelmi-, lelki-énvédelem nagyon fontos, ez igaz! Az is igaz, hogy lemerülhetünk egy-egy interakcióban, és fel is töltődhetünk. Valamint az is igaz, hogy ez természeres velejárója az emberi kapcsolatoknak, és a társalgásnak. Bár valóban zavarhat a másikban vmi, de hogy ezt rákenjük teljesen az már felelősségeltolás. Ha pedig ezt tanácsoljuk megoldási javaslatként, az eszközkészlet-szegénysége.

7: Mi szüli az agressziót és mit szül a tehetetlenség? 

A gyökerében valamilyen veszteség-élmény, vagy előrevetített veszteség van." (George Kohlrieser: Konfliktuskezelés mesterfokon)

Ha tehetetlennek érzem magam - azaz nincs a kezemben semmilyen kezelési módszer -, azonnal veszteség-élményem lesz, és a tehetetlenségből fakadóan dühöt kezdek érezni (ez az érzelmek működésével foglalkozó kutatási eredményekből látható, a fent említett könyv alapján). Ha áldozatnak érzem magam (tehetetlennek a helyzetben), az igazságtalanság haragja felgyullad a szívemben. A düh és a harag leginkább "itt és most természettel" bírnak. Hogyan töltsük ki, hogyan csatornázzuk? Ráronthatunk a másikra, de az nem annyira szép dolog. Hát akkor inkább: visszahúzódunk? Megtagadjuk az együttműködést? Eltűnünk: azaz ghostingolunk? (akár egy szellem). Ilyen például, ha nem adunk lehetőséget a megbeszélésnek, a megoldásnak. Legyen itt szó párkapcsolatról, vagy baráti kapcsolatról, vagy felebarátiról, ghostingolni lehet így is, úgy is. A tehetetlenség és a kontroll-élmény elvesztése adta harag a másik személy felé lövődik, oda csatornázódik egysíkú megoldásként.

Jó hír: a haragot lehet jól kezelni, és van megoldás, sőt eszközök is, mint ahogyan a 10.pontban is felsorolok néhányat. 

8: Érvelési hiba és téves gondolkodás séma?

A dèmonizáló megnevezés félelemgerjesztô: ilyen a "Lopja az erőnket a másik ember", és "szívja a vérünket " is...Érvelési hibája ennek a megnevezésnek, és a rá épülő gondolatmenetnek, hogy az egész személyt minősíti, miközben egy-egy tettét, kontaktusból fakadó cselekedetét emeli ki, mint "energiavérvételt." Ha úgy tetszik, egy generálszósszal önti le a másik ember személyiségét, és azt túláltalánosító módon elkönyveli, megcimkézi, a helyett, hogy az adott tettre vonatkozóan specifikusan reagálna.  

9: A gerenda esete a szálkával.

Ha kapcsolatról van szó: mindig kettőn áll a vásár. Ha ő elvesz valamit, akkor azt én adom. Egy játszma-helyzetben valósulhat meg ez a fajta energiaáramlás. Legyünk őszinték, szeretünk-e magamunkba nézni, vagy inkább a másikba? Mindkettő fontos, csak ne maradjon el egyik sem. Ez a felnőtt, felelősséget szerető ember tulajdonsága, akit felszabadít az, ha vállalhatja a maga részét, a maga felelősségét a kapcsolatért. Nem gyermek-szerepbe helyezkedve éli meg a tehetetlenséget, vagy dühöng, visszaüt, esetleg sarokba vonul (szavaival zárkózik el), vagy a világ másik szegletébe. Hanem kíváncsi arra, hogy hogyan csinálhatná jobban. Edzi lelki és érzelmi háztartását a gerendájával, ami a kezében van. :-)

10: Tippek arra, hogy mit tehetünk? Kezünkben a helyzet kezelése

Fotó: Ege Islekel

• 1 Tipp: Fontos látnunk, hogy ez "csak" minket idegesít, a mi "gombunkat" nyomogatja, vagy valós módon uralkodnak rajtunk èppen? (önismeret, hatalmi/emberi játszmák ismerete) 

• 2. Tipp: Figyeljük meg, hogy mintàzatszerűen jön-e elő ez az adott kapcsolatban, és milyen tevèkenységhez, beszédmódhoz, cselekedethez, szavakhoz kapcsolódik? (helyzetelemzés, cselekedet-elemzés) 

• 3.Tipp: Fejezzük ki a másik felè (társalgási aktivitás), hogy ez nekünk kellemetlen, bàntó, fárasztó, lehetőleg barátságosan. Ha nem lehet, akkor az ő "nyelvén", de akkor sem bántalmazóan. (asszertivitás) 

• 4.Tipp: Következetesen, barátságosan, kedvesen és határozottan verbalizáljuk, hogy mit jelent nekünk ez a mostani állapot, meddig szívesen, honnan nem...(kommunikàciós stratégia, verbális immunitás).

• 5. Tipp: Vizsgáljuk meg, hogy mit jelent nekünk a kapcsolat. Mennyire fontos? Bizalmi körök, közelségek kérdése. Milyen távolságból szerethető a másik? Rendezzük a kapcsolati távolságot egymás között. Mérjük be  a kapcsolati gyakorisàg, közelség-tàvolsàg arányt, és azon belül alkossuk meg viszonyulásunkat. (èn-határismeret, védelem, érzelmi egészség, önbecsülés).

• 6.Tipp: Vizsgàljuk meg, hogy mi milyen helyzetbe vagyunk? Mit bírunk el itt és most? Mit a távolabbi jövőben? Fejezzük ki, hogy most erre vagyunk alkalmasak, ami nem a másik ember ellen irànyul, hanem a mi erőkészletünket jelzi. 

• 7. Tipp: Az ember egészét nézzük, ha a megoldásra törekszünk. Vegyük figyelembe azt is, hogy mi volt vele a jó. Ha a problémát oldjuk, akkor az adott cselekedetre, rossz motívumra koncetráljunk, és annak kiküszöbölésére csupán (ne a teljes kapcsolat kiküszöbölésére mindenáron). 

• 8.Tipp: A tènyeket is vegyük figyelmbe, (ne a megélt, torzított, szubjektív èlmènyt), a szàndékàt, a helyzetét amiben èppen van. Szerencsére van realitás, a valóság létezik, ne kenjük el a helyzetet azzal, hogy "minden szubjektív: neked is igazad van meg nekem is", vagy "minden relatív". Nem lehet "egyformán igaza" a helyzetben annak aki a pofont adja, és annak aki éppen kapja. (Ha pl. vàlsàgban van a másik, (vagy mi magunk), nehéz neki, és ez persze a kapcsolatot is megpróbálhatja. De "bajban ismerszik meg a baràt", és nem csak a jóban, de a rosszban is mellette lehetünk). Volt egy olyan barátnőm, akitől egyszer ezt a mondatot kaptam ajándékba: "A segítség a bajban a Te műfajod!', majd elsomfordált. Ő pl. nem a barátom, de kedves távoli ismerősöm maradt. Szeretettel gondolok rá távolról.